kommunikáció

Evezzünk kicsit a kommunikáció vizeire.

A kommunikáció legegyszerűbb meghatározása: kommunikáció minden, amelyben információ továbbítása történik. Az emberek vonatkozásában ez kiterjesztendő (résztelezendő): információk, gondolatok, érzelmek továbbítására. Úgy is mondhatnánk: a kommunikáció segítségével, megfelelő szimbólumok, szimbólum-rendszerek használata mellett az emberek információk, érzések, gondolatok közös értelmezésére törekszenek.

A modellhez kapcsolódó meghatározások:

enkód: a közlés módjának, formai sajátosságának, jelrendszerének (más szóval szimbólumainak) megválasztása

jel: a választott kód elemi egysége

dekód: a közlő által választott kód "megfejtése", amelynek két feltétele van:

• a fogadónak ismernie kell a közlő által választott kódot (ellenkező esetben közvetítő eszközt vagy személyt kell igénybe vennie)
• az üzenet jelentéstartalmának azonosnak kell lennie a közlő és a fogadó számára.

csatorna: a jeleket közvetítő közeg

zaj: a jelek továbbhaladását lassító, zavaró vagy akadályozó körülmény a csatornában.

A közlési folyamat végbemenetele szempontjából a kommunikáció lehet:

teljes - amikor a fogadótól értékelhető válasz érkezik

részleges - amikor a közlő észleli, hogy a fogadó "vette" az üzenetet, de válasz nem érkezik;

egyoldalú: - amikor a közlő nem tudja, hogy üzenete eljutott-e a fogadóhoz.

A teljes, részleges, illetve egyoldalú kommunikáció attól függ, hogy van-e a csatornában zaj, s ha van, milyen mértékben akadályozza az üzenet továbbjutását? (A kommunikációs folyamat megvalósulása szempontjából az is zajnak minősül, ha a fogadó nem akar válaszolni!)

forrás: eki.sze.hu

Szocializáció

Azt gondolom, az önismeret fontos része, hogy tudjuk honnan érkeztünk és hová tartunk és az utunk miért pont ezekkel a kövekkel lett kirakva.

A szocializáció olyan tanulási folyamat, amely a születéstől a halálig tart. A szocializáció nem más, mint a „társadalomba való beilleszkedés folyamata, amely során az egyén megtanulja megismerni önmagát és a környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.” (Bagdy, 1986.)

Lényegében azokat a normákat, értékeket, hagyományokat, nézeteket, attitűdöket sajátítja el, amelyek az adott kultúrában, környezetében használatosak. A szocializáció mindig kölcsönhatás, ahol a környezet hat az egyénre és fordítva, az egyén is mindig visszahat a környezetére. A szocializáció abban a mikromilliőben kezdődik, amelybe az ember beleszületik. Így a szocializáció első színtere a család, majd később – a gyermek növekedésével - egyre nagyobb szerepe lesz a tágabb környezetnek, a kortársaknak, az óvodának, az iskolának, tágabb értelemben az egész társadalomnak.

forrás: ektf.hu

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett, zamatos, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened, hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és ha valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. Tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán lehetsz. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni - ami lehetetlen hisz te szilva vagy-, de mindig próbálkozhatsz a legjobb szilva lenni.

Az önismeret fogalma, szintjei, a személyiségfejlesztés

De mi is az az önismeret? Ha az önismeretet egyetlen szóval szeretnénk meghatározni, akkor azt önismeret nem más, mint az önmegértés. Arra a minden ember számára kiemelkedő jelentőségű alapkérdésre ad választ, hogy ki vagyok én, és milyen vagyok.

K. Pálffy úgy definiálja az önismeretet, hogy az nem más, mint az egyén „áttekintése saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése saját viselkedésének a rúgóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, képessége arra, hogy helyesen megítélje saját szerepét, hatását az emberi kapcsolatokban” (K. Pálffy, 1990. 15. p.).

Az önismeret különböző szinteken valósulhat meg:

• Az első felszínes szint az adottságokról és a képességekről való tudás szintje. Ez a saját tudásunkról, akaraterőnkről, érdeklődési körünkről, feszültség- és kudarctűrő képességünkről stb. szerzett ismereteinket jelenti.
• A második szint egy mélyebb történeti szintet jelent, és a ránk korábban (például a kora gyermekkorban) ható élményekre vonatkozik. Mik voltak ezek, és hogyan befolyásolták az egyén jelenlegi törekvéseit, érzéseit, szándékait, viselkedését. Ez tulajdonképpen egyben a viselkedés és a szándékok összhangjára is vonatkozik. Arra, hogy vajon a cselekedeteink megfelelnek-e mélyebb vágyainknak, céljainknak?
• A harmadik szint az önismeret társas szintjét jelenti. Hogyan tudunk megfelelni a velünk szemben a különböző társas szerepeinkben támasztott elvárásoknak. Milyennek látnak mások, és ez mennyire egyezik a sajátmagunkról kialakított képpel (K. Pálffy, 1989).

Az önismeret és a személyiségfejlesztés ugyanannak a dolognak a két oldala, hiszen a személyiségfejlesztő módszerek célja az egészséges emberek önismeretének a fokozása, segítése az önmegértésben (Bagdy, Telkes, 1989, Buda, 1994), valamint célja az egyén érzelmi, és kommunikációs készségeinek, képességeinek fokozása (Buda, 1998)

A személyiségfejlesztésre vonatkozó két legismertebb modell a Johari ablak és az önismereti kerék.

Forrás: ektf.hu

Maslow piramis, avagy a szükséglet hierarchia

A piramis legalsó szintjén az alapvető élettani szükségletek, mint például az éhség, szomjúság stb. helyezkednek el, majd a piramis csúcsa felé haladva egyre magasabb rendű motívumokkal találkozunk. Maslow szerint a piramis különböző szintjein található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek részben kielégítettek. Például a piramis második szintjén található biztonság iránti szükséglet csak akkor lép fel, ha az alsó szinten lévő fiziológiai szükséglet részben kielégített. A piramis csak az emberre jellemző szükségleteket is tartalmaz, ilyen a megbecsülés, a kognitív, az esztétikai és az önmegvalósítás szükséglete. Az önmegvalósítás alatt a bennünk lévő lehetőségek kiteljesedését érti.

forrás: kaizen blog, ektf.hu

Johari ablak

Tovább az Én útján.

Mint az ábrán is láthatjuk a Johari ablak a személyiséget, négy nagy területre osztja aszerint, hogy a személy és/vagy a másik személy mennyire ismeri és/vagy nem ismeri. A területek a következők:

• Nyílt terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedési módjaink, érzések tartoznak, amelyekkel mi magunk is tisztában vagyunk, és amelyeket mások is könnyen észrevehetnek.
• Rejtett terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedésmódjaink, érzéseink tartoznak, amelyekkel ugyan mi magunk teljesen tisztában vagyunk, azonban mások elől szándékosan elrejtünk valamiért.
• Vak terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedési módjaink, érzések tartoznak, amelyeket mások ugyan észrevesznek, de amelyekkel mi magunk nem vagyunk tisztában.
• Ismeretlen terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedési módjaink, érzések tartoznak, amelyekkel sem mink, sem mások nincsenek tisztában.

(Rudas, 2001)

Természetesen ennek a négy területnek a határai rugalmasak. Megváltoztathatóságuk egyrészt függ a helyzettől. Hiszen nyilvánvaló, hogy más tulajdonságokat veszek észre magamban, vagy engedek meg másoknak, hogy észleljenek a társas szituációtól függően. Másrészt függ a személy és a másik személy kapcsolatának jellegétől is. Harmadrészt függ a személy korábbi pozitív vagy negatív társas tapasztalataitól is. Negyedrészt függ a személyiségtől is, hogy melyik terület mekkora. A személyiségfejlesztés célja, a nyílt terület megnövelése, ami természetesen a vak és a rejtett terület csökkenésével jár együtt (Rudas, 2001).

forrás: ektf.hu

Az én

Az emberi létben, kommunikációban, mindig jelen voltak a játszmák.

Tranzakció analízis

Kb. 1,5 éves kor után (normál pszichomotoros fejlődés esetén) az én három résszel rendelkezik.

Az első én rész: a szülői rész: gondoskodó, dédelgető, de kritikus.

A második rész: felnőtt rész: száraz érzelem mentes állapot, itt és most.

A harmadik rész: a gyermeki rész: alkalmazkodó, elfogadja amit közvetítenek felé, dédelgetésre vágyó, alárendelt státusz.

Mi mindannyian e három szerep szerint éljük életünket, ki-be ugrálunk a szerepekbe.

Életprogramok--> a szülőktől kapott minták, programok.

Négy féle életpozíció, olyan hiedelem, amit valaki saját ill. mások az élet értékeire vonatkozóan kialakított magában.

Én OKé-Te nem OKé. "menj el , nem kellesz"

Én OKé-Te OKé. Együttműködő, "menjünk együtt előre"

Én nem OKé- Te nem OKé. Belenyugvó "az élet nem ér semmit, nem tudom hová mehetnék"

Én nem OKé- Te OKé. Alávetett háttérbe húzódó " Nem kellek ide, elmegyek"

Mappa

Részleteiben elolvasható, a Családpedagógiai mentor szakmabemutató mappája. ITT.

Ez talán kicsit rózsaszín, de mindenképp egy nagyon jó és részletes anyag.

Mi is ez?

Zsuzsi vagyok, Családpedagógiai mentor. Tavaly végeztem és nagyon büszke vagyok arra, hogy elvégezhettem és kezemben tarthatom ezt a szakmát.

A célom az, hogy mentor társaimnak egy kis kerekasztalt biztosítsak. Másodsorban a szakma iránt érdeklődőknek bepillantást nyújtsak, remélhetőleg később nyújthassunk. Harmadsorban azért született a blog, hogy segítséget nyújtson munkát találni mentorként.

Nap mint nap tapasztalom, hogy a szakma nevének említésekor sem jut senkinek semmi eszébe róla, még a szociális szférában dolgozóknak sem, ez nem az ő hibájuk a szakma új, és megismertetésre vár.

Kicsit ismerkedjünk magunkkal, az énnel, a pszichológiával, családvédelemmel, gyermek mentalhigiénével, pedagógiával és ami még belefér :)